Ismét tag

 

1) Kiről lettél elnevezve? Anyukámról. Ha tudod, hogy őt hogy hívják, nyert ügyed van. Ha fiú lettem volna, Ádám lettem volna.

2) Mikor sírtál utoljára? Körülbelül 2 hete, amikor a Life as we know it-ban ahhoz a jelenethez értem, amikor Messer bemegy a kórházba és meglátja Hollyt. Eleredtek a könnyeim. Másnap visszatekertem ehhez a részhez és ugyanez volt a reakcióm, szóval ez bármikor meg tud majd ríkatni.

3) Vannak gyerekeid? Nincsenek még.

4) Ha egy másik ember lennél, barátkoznál önmagaddal? Nagy esélyt látok rá, mert általában első blikkre jól kijövök akárkivel, úgyhogy valószínűleg magamat is lehengerelném

5) Gyakran vagy szarkasztikus? Volt már rá precedens és még lesz is; mondjuk úgy, hogy sejtszinten örököltem x)

6) Bunee-jumpingolnál? Hamarabb törne le a tíz körmöm, minthogy onnan engem lelökjenek :/ Nem szeretem a magas helyeket, úgyhogy ezt nem nekem találták ki.

7) Melyik a kedvenc gabonapelyhed? Az az igazság, hogy sosem szerettem a gabonapelyhet. Gyerekkoromban évente vetettem magamnak egy dobozzal, egyszer ettem belőle, aztán többet nem kértem. Viszont vannak azok a kis préselt dolgok, a Nesquiknek is van; na, abból a fahéjasat szeretem, a Cini-minist, vagy mit

 

8) Mi az első dolog, amit megnézel/feltűnik másokon? Egyértelműen a ruhájuk, mert azt látom a legnagyobb felületen. Utána jön a haj, nyáron pedig a tetoválásokat szúrom ki a legkönnyebben másokon.

9) Milyen színű a szemed? Világos zöld; nem bánnám, ha sötétebb lenne egy kicsit, mert a nagyon világos szemű emberek tekintete engem valahogy megijeszt…

10) Ijesztő filmek vagy happy end? Legyen ijesztő happy endes véggel; a főszereplő igenis élje túl a különböző megpróbáltatásokat! Eddig két filmnél fordult elő, hogy a főhősők kinyiffantak és hatalmas hiányérzetem maradt utánuk. Elvégre minek nézem végig a küszködésüket, ha kipurcannak? oO

11) Kedvenc illatok? Ezen most el kell gondolkoznom. Kedvenc illatom, amit a páromon érzek. De nem csak a parfümje vagy az arcszesze, hanem az Ő illat. Ezen kívül persze szeretem különböző növények vagy ételek illatát, de nem tudnék valamit most hirtelen rávágni erre a kérdésre.

12) Nyár vagy tél? Egyértelműen tél. Nem bírom és nem is szeretem a kánikulát; szívem szerint pedig Izlandra mennék még nyaralni is. Illetve szívesen élnék olyan helyen, ahol az év nagyrészében télies idő van.

13) Számítógép vagy tévé? Laptop – nem vagyok helyhez kötve A tévém 2011. májusában ment tönkre egy vihart követően; idén februárban végre hívtunk is egy szerelőt hozzá, aki életet lehelt belé XD

14) Mi volt a legtávolabbi hely, ahová eljutottál? Földrajzilag a legtávolabbi helyen Szicíliában jártam, illetve Reggio di Calabriában éltem; onnan a következő part már Afrika

15) Van valamilyen különleges képességed? Jó lenne, ha lenne, de nem tudok róla x)

16) Hol születtél? Szolnokon.

17) Milyen hobbijaid vannak? Olvasás, mivel hamarabb kezdtem könyvtárba járni, mint óvodába. Szeretek aludni is, mert ilyenkor tudatosan álmodok x) Régen szerettem fanfictiont írni vagy fordítani, meg gyöngyöt fűzni, de ezeket már csak ritkán űzöm.

18) Van háziállatod? Van, egy németjuhászom

19) Kedvenc filmek? Nálam az számít kedvencnek, ami állandóan rajta van a hdd-men és ötvenszer végig tudom nézni, pl: Alien quadrology, Deep Blue Sea, Jurassic Park, Stick it!, Meghívás egy gyilkos vacsorára.

20) Van testvéred? Egyke vagyok.

21) Mi leszel, ha nagy leszel? Azt először még meg is kell érni x) Amúgy már nagy vagyok és a munka világában kalandozva napról-napra változik, hogy minek szeretném hívni magam a jövőben; pszichológusnak, kommunikációs szakembernek vagy külföldre disszidált fiatalnak.

Love the way you are

 

Ma is csak péntek van, mint minden héten – de számunkra különleges péntek. 731 napot töltöttünk együtt. Eddig.

Ez pontosan 104 hét és 3 nap. Mindegyik emlékezetes volt valamiért. Különösebb meglepetés nem volt, elmentünk és ettünk egy finomat az egyik kedvenc helyünkön.

Az előző tagben két fontos dátumot jelöltem meg idén; az egyiken túl vagyunk, a másikat pedig egyáltalán nem várom. Bárcsak sosem jönne el…

 

ABC tag I.

 

Ma reggel ötkor keltem fel, aztán egész nap jöttem-mentem, úgyhogy a nap végére eléggé úrrá lett rajtam a dekoncentráltság. Most kitöltök egy-két ilyen kis taget, hogy kellőképpen kiürítsem a fejem lefekvés előtt, holnap meg megírom majd, ami a csőrömet böki x)

 

A) Age:

Ha valaki lejjebb teker körülbelül 3 bejegyzéssel, kikövetkeztetheti; vagy itt egy kis matek: a század, amelyikben élünk, plusz 1.

B) Best friend:

Volt.

C) Chore you hate:

Port törölni minden körülmények között, amíg az utolsó sóhaj el nem hagyja a számat – utálok :/

D) Dreamhouse:

Természetesen szeretnék magamnak egy kastélyt. Meg egy saját bejáratú világítornyot. De összeségében minden igényemet kielégíteni a mostani otthonom

E) Essential start of your day:

Lenyomom a vekkert – ezt sosem úszom meg :/ Aztán fürdőszoba meglátogatása, letámolygás a lépcsőn ellenőrizni, hogy milyen az idő odakint. Ez opcionális elhagyható télen, illetve amikor már bentről sejtem, hogy szörnyű idő van aznap odakint.

F) Favourite color:

Fekete, lila, sötétzöld.

G) Gold or silver:

Kizárólag ezüst, illetve ezek a most divatos vintage bronzosított ékszerek.

H) Height:

Meg vagyok vele elégedve; ez az, amin úgyse tudnék változtatni, ha akarnék se – a mindenféle horrorfilmbe illő műtéti megoldásokat és önkéntes csonttöréseket most hagyjuk :/

I) Instruments I play:

Zenetagozatos osztályba jártam, úgyhogy a furulya kötelező volt. Zongorázni a szüleim kedvéért kezdtem el tanulni; 7 év után jöttem rá, hogy nem vagyok istenadta tehetség, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy a kellő kitartás sem volt meg bennem…

J) Job title:

Egyetemista vagyok és leszek is még jó darabig, emellett pedig a kedves ügyfelek sirámait hallgatom heti 40 órában Partnerkapcsolati asszisztens megszólítás alatt x)

K) Kids:

Tinédzser korom óta egyetlen fiút akartam és a kedvenc fiúnevemre, Balázsra akartam keresztelni. Ezt egy évvel ezelőtt lenyúlták tőlem az unokatesómék, úgyhogy ugrott ez a verzió. A másik, hogy egy lányunk lesz, G. Lili. A gyerek még jó tíz évig csak gondolati szinten fog létezni, de a kiságyat már tavaly megvettük neki. Tudom, fura ez így XD

L) Life is incomplete with...

A családom nélkül. És a párom nélkül; de ő technikailag már beletartozik az első kategóriába is  

M) Music that you always listen to:

Leginkább rock és metál, de amúgy sok mindent meghallgatok és szeretek ezeken a stílusokon kívül. Nincsenek nagy igényeim; legyenek értelmesek a szövegek, ne valami zajdoboz szolgáltassa a “zenét”. Egy általam megítélt jó hanggal pedig máris nyert ügye van egy bandának. Mit értek jó hang alatt? Tessék meghallgatni a Shinedown, a Sonata Arctica, a Skillet vagy a Three Days Grace énekesét

N) Nickname:

lex. Csak így, kisbetűvel. És nem, abszolút nem a keresztnevemből adódik, tehát sok tévhittel ellentétben nem vagyok Alexandra.

O) Overnight hospital stays:

Azt hiszem, talán csak a mandulaműtétem miatt voltam éjszakára is kórházban. Akkor viszont műtét közben kitörték az egyik fogamat; amikor az altatás után pedig a padlóra hánytam, a nővérek anyámmal takaríttatták fel…

P) Phobias or fears:

Betegesen nincsenek félelmeim. Nem szeretek magas helyekre menni, mert nem érzem magam biztonságban. Nem kedvelem a pókokat. A kopogószellemből már kinőttem. Természetes vizekbe (tóba, folyóba, akár tengerbe) nem szívesen megyek bele; zavar, hogy más, állandó lakcímmel rendelkező élőlények is vannak ott rajtam kívül Azt hiszem, olyan lennék, mint Chief Brody a Jaws-ból; úgy élnék egy szigeten, hogy közben rettegek a víztől.

Q) Quote from a movie:

Hát, most elég nehéz olyasmire gondolnom, ami a kedvencem lenne vagy különösen nagy hatással lenne rám… majd még töröm rajta a buksim.

R) Reason to smile:

Valami mindig akad

S) Siblings:

Egyke vagyok.

T) Time you wake up:

Eléggé rapszodikus; az egyetlen biztos pont, hogy minden nap fel kell kelni x)

U) Underwear:

Van.

V) Very important date this year:

Idén is voltak szülinapok, lesz karácsony meg minden, de ezek minden évben vannak… valami kiemelkedő? Június 22: két évesek leszünk a drágámmal. Szeptember 1: a drágám Írországba költözik.

X) X-ray you've done:

Könyékről, fejről, csuklóról és bokáról biztosan voltak, a többi a feledés homályába veszett.

Y) Yummie food you made:

Sonkás-tejszínes penne. Még sosem maradt belőle, amit kidobásra kellett volna ítélni.

Z) Zoo animal:

Kettősség jellemez ez ügyben: nagyon szeretek állatkertbe járni, másrészt viszont sajnálom is őket. Mindegy, ne csináljunk belőle morális problémát. Kedvenceim a kígyók, egyszer egy gondozó kivett egyet a terráriumból, mikor beszédbe elegyedtünk és beletette a nyakamba ^^ A rájasimogatást sem hagyom ki soha, és minden nagyon szívesen megnézek, még a kürtőskalács-árust is.

Still alive

 

Amikor legutóbb rám tört a blogolhatnék, még azt terveztem, hogy rendszeres időközönként megírok majd egy postot… ebből persze nem lett semmi

Az a helyzet, hogy mostanában nem nagyon mozdulok ki érdemlegesen. Ha mennék valahova, tapasztalnék valamit, akkor lenne róla bejegyzés is. A hetem fénypontja, amikor csütörtökönként felkeredek és elmegyek a pszichológusomhoz.

Ha valaki megkérdezi tőlem, merre jártam a héten, megmondom az igazat; ekkor értetlen arccal rám néznek és kapok egy bóknak szánt valamit: jé, pedig nem is látszik rajtad!

Az emberen csak az látszik meg, amit kitereget magáról. Vagy amit kiír magából. Tapasztalat

Végülis nem terápiaszerűen látogatom a hölgyet; “csak” tanácsadásra járok. Tanácsokat ad az életemre és a jövőmre vonatkozóan. Alkalmanként hat ezer forintért nem is rossz jó tanácsokat kapni…  

Vendégjárás hátrányai

Mint már egyik előző posztomban említettem, én nagyon szeretek vendéget fogadni. Most ezt szeretném egy pontban módosítani:

- a jövőben is nagyon fogok szeretni vendéget várni, amennyiben a vendég nem használja el a málnás samponomat és a Fa Mystic Moments-es tusfürdőmet...

22

33 három éves koromig ez volt az egyetlen olyan szülinapi tortám, ahol nem lehetett félreolvasni/összecserélni a számjegyeket :) A következő ilyen 11 év múlva következik; ez a tizenegy év a mostani életemnek a fele.

Csak egy kis statisztika :)

Clean up!

Nos, úgy érzem, itt lesz az ideje lesöpörni a virtuális port erről a blogról. Tudom, hogy körülbelül 25 nappal ezelőtt is ezt mondtam (lol, az három hete volt oO), de most megint rám tört egy dömping, úgyhogy várható egy-két poszt, amit idővel majd visszanézhetek.

Holnap lesz a születésnapom, ennek örömére teszek fel majd fotókat, amik a nap folyamán készülnek, illetve megmutatom azt a ruhát, ami az idei szülinapomon méltán nyerte el a legjobb ajándéknak járó helyezést!

Úgyhogy seprűre fel és indulhat a portörlés! :)

Hola

Hm, ki tudja megmondani, hogy mikor jártam erre utoljára? Nos, én sem :S Ennyit arról, hogy igyekszem elkezdeni blogolni és fenntartani a saját érdeklődésemet magam iránt...

Na mindegy! Most újult erővel vetem bele magam életem apró mozzanatainak megörökítésébe :) Itt az ideje leporolt a virtuális porfogómat, vagyis a blogomat!

Most csak gyors poszttal jövök, mert a vacsi már a sütőben sül és nem akarok semmibe belemerülni, nehogy odaégjen a finom sonkás-tejszínes penném. Ha egyetlen ételen kellene életem végéig élnem, ez (is) lenne az. Többek között :D

Rájöttem, hogy az érdeklődésemet olyasmivel tudom fenntartani, ami konkrétan engem is érdekel, úgyhogy hamarosan hozok kaja képeket/recepteket, gamer postokat és könyv illetve filmajánlókat. Mostanában volt időm kockulni - és ne kiabáljam el magam, de ma leültem írni és sikeresen teljesítettem egy apró kis célkitűzést, amit majd a Malfoy Kihívás keretein belül fogok prezentálni :)

Megyek vacsizni! Ahoy!

Vendégjárás

Teljesen zombifikálva vagyok. Komolyan. Valahogy úgy festhetek, mint a képen; a körülöttem lévők látják, hogy bólogatok nagy elánnal mindenre, amit hallok - belülről meg nem győzöm magam összekapni és valahogy koncentrálni a figyelmemet. Olyan érzésem van, mintha túl sok apró dolgot akarnék egyszerre a két karomban tartani, azok meg minduntalan leesnének és begurulnának például az ágy alá; még ha meg is próbálnék utánuk nyúlni, jól meghúznám a térdem guggolás közben, aztán meg beverném a fejem az ágy merevítő keretébe.

Talán csak meddő próbálkozás ma úgy tenni, mintha élnék...

Valószínűleg már jelentkező tünetei is vannak hibernált állapotomnak, mert ma reggel a rendelésemből kihagyták a narancsdzsúszt a McDonaldsban. Ezt meg persze már csak az irodában vettem észre, amikor majd szomjan haltam és amúgy is egész oda vezető utamon arról ábrándoztam, milyen jól is fog esni a frissen facsart narancslé...!

Amúgy meg Cappy-s automatából adják, ahogy láttam - illetve, azt pont nem láttam, hogy nem adják -, szóval úgyis csalódtam volna benne :/

Egyébként nem tört ki a harmadik világháború, vagy ilyesmi. Csupán vendégek vannak nálunk. Nagymamám (anya felőli) és anya unokatestvére, F. Mama pihenni jött hozzánk, F pedig mindenféle kerti munkát fog végezni, meg segít nagy, nehéz dolgokat pakolni, rendbe teszi az udvart is.

Ezzel nem is lenne különösképpen baj. Én szeretem a vendégeket. Kifejezetten oda vagyok értük! Szeretem vendégül látni őket, körbevezetni őket a házon, körülugrálni és gondoskodni arról, hogy minden a kényelmük szerint legyen. Pláne azokkal a vendégekkel vagyok így, akiket legalább ismerek is.

Ehhez képest tegnap elautózgattunk apával 200 kilométert mamához, F igen csak elázva állított be - mondanom sem kell, hogy nem az esőtől. Nem szeretem az egy bizonyos szinten túl ittas embereket, úgyhogy kellően rossz benyomást tett rám az úr. Az hagyján, hogy hazafelé újabb 200 kilométer visszafelé; az semmiség. Igazán.

Még otthon sem gondoltam, hogy gond lenne. Vendégek körbevezetve, megvacsoráztatva, aztán elszállásolva; én átmentem anyához aludni, mivel apa dolgozott tegnap este; mama megkapta az én szobámat, F pedig a szobám mellett lévő vendégszobát.

Egész korán lefeküdt, szó se róla. Aztán felkelt pisilni. Visszafeküdt. Utána kiment a teraszra elszívni egy cigit. Visszafeküdt. Felkelt, lement a földszintre. Visszajött. Újra mosdó. Újra vissza a vendégszobába.

Nem akarok pökhendinek tűnni, se rosszindulatúnak, de egyszerűen alig tudtam elviselni, hogy egy idegen járkál a házunkban! Ráadásul mindig anyáék hálószobájába előtt térült-fordult; ahol én nagy nyugalommal akartam gépezni. Na, a nagy nyugalomból persze nem lett semmi :/

Már kilenc óra is elmúlt, amikor elkezdtem mérlegelni, hogy átmenjek-e Tomiékhoz aludni? Elvetettem. Szorongtam. Anya kezét markolászva aludtam el.

***

Szerencsére a hét többi éjszakáját már Drágámmal töltöm az ő vendégmentes házukban. Egyébként pedig lehet valami abban, hogy a gondolatnak teremtő ereje van: reggel a nagymamám a következő álmáról számolt be nekem:

Nevezetesen azt álmodta, hogy sírva másztam be mellé az ágyba aludni, hogy F leselkedik. Hajnalban felébredve keresett is, hogy hol vagyok - aztán megnyugtattuk egymást, hogy ez nem történhetett meg (vagy csak én sem emlékszem rá, hogy átmentem volna? xD).

Félreértés ne essék, a valóságban nem leskelődéssel vagy molesztálással kapcsolatos félelmeim voltak F-et érintve; egyszerűen rosszul voltam attól, hogy valaki járkál a házban, akihez semmiféle kötődésem nincs.

Gyanakszom, hogy mama álmát is a belőlem sugárzó negatív energia okozhatta.

Fagyi

Én persze nem ettem ilyet. A diétám alatt meg pláne nem. És nem is ízlett annyira. Azért szedtem csak kétszer. Becsszó!

Nők napja!

Idén is van Nőnap, hurrá! Nem tartom ünnepnek, így ünneplendőnek se, de reggel édesapám egy szál virággal ébresztett, a nagyfőnökömtől pedig egy gyönyörű kis cserepes orchideát kaptam :)

Drágám mondta, hogy boldog tudatlanságban élt mindaddig, amíg kedden fel nem világosítottam eme neves dátumról. Felvetette, hogy majd kapok hóvirágot; megőrült ez a fiú?! Hát többet kap érte jogerősen, mint emberölésért! :D

Amúgy én megszavaznám, hogy bevezessük a Férfinapot is. Komolyan, megérdemelnék :)

Szóval mi ki is kiáltottuk, hogy március 8 a páros napunk - bár kaptam virágot, megvettük T kedvenc banános-csokis jégkrém kombóját és nagy örömmel nekiestünk; hát így ünnepeltük mi a Nőnapot :)

Still alive

Jöttem tudatni, hogy még életben vagyok, csak éppen nem találok alkalmat blogolni. Otthon nem vagyunk a nethelyzet magaslatán, az irodában mínusz 3 emberrel kevesebben operálunk - és amúgy állandóan Rothfuss-t olvasok.

Lesz majd róla beszámoló, csak jöjjön a napfény és ne legyek ennyire fáradt és nettelen :)

Ui: életemben először jelentkeztem kihívásra a Merin, mégpedig a Malfoy Kihívásra. Ötlet már van mindkét témára, úgyhogy már csak a kulcsosztást kell kivárni :)

Ui2: akartam képet berakni, de ahányszor megpróbálok megnézni egy képet, összeomlik a mozillám :/ Ötlet?

Patrick Rothfuss: A királygyilkos krónikája

Meri fórumon találtam egy bejegyzést Assától az Olvasókör című topikban. Egy fantasy trilógiát ajánlott Patrick Rothfusstól - egyelőre még csak két kötet jelent meg, a harmadik íródik. Nem vagyok egy nagy fantasy rajongó... na jó, ez így nem helytálló. Nem szoktam fantasyt olvasni - de szeretem a Gyűrűk urát példának okáért.

Egyszer elkezdtem egy Vavyan Fable kétkötetest, de valamiért abbahagytam, pedig az nagyon tetszett. Hm, ideje lesz megkeresni.

Mindenesetre nem hagyott nyugodni ez a Rothfuss-téma, úgyhogy kedden reggel első dolgom volt felkutatni és megrendelni a Librin keresztül. Kiszoktam szállíttatni a helyi madaras teszkónkba; az újságos cégnél már hozzák is a csomagjaimat, ha meglátnak. Szívtam a fogamat, mert a törzsvásárlói kedvezményemmel és az online rendelés miatti kedvezménnyel is épp 7000 Ft-ra jött ki a két kötet...

Szerda reggel persze rögtön eszembe jutott megnézni ebook formátumban és gyanítom, hogy a munkahelyi gépemen körülbelül cirka 20 másodperc alatt le is tölthettem volna őket... de gondoltam, most már egye fene. Az ebookot - bár nagyra értékelem sok szempontból -, amúgy sem lehet összevetni egy igazi könyv tapintásával, illatával, súlyával... Súlya; na, az bizony van neki! A könyvek fejenként cirka 800 oldalt számlálnak, úgyhogy olvasni lesz mit.

Érdekes, a második kötet fülszövegében található ajánlások egyike kifejezetten a következő írta: "Rothfuss nem szószátyár típus. Nincs felesleges szó a könyveiben."

Nagy várakozással tekintek az olvasás elébe; egyelőre csak otthon fogom forgatni az első kötetet a grandiózus súlya miatt, de félek, hogy hamar a rabjává válok, aztán majd cipelhetem a vonaton félálomban :)

Magyar valóság/show

Tegnap vége lett a VV5-nek. Attila körülbelül 50 millió forintnyi összértékű vagyonnal lett gazdagabb. Jó neki.

***

Ma reggel észrevettem a 173-as buszon zötykölődve, hogy a Keletivel szemben álló építési terület valóságos turistalátványossággá nőtte ki magát. A farostlemezből álló kerítésre négyzet alakú lyukakat vágtak, így az egyszeri érdeklődő odaállhat és őszinte csodálattal bámulhat befelé a 4-es metró építési területére.

Tudjuk, hogy nem épül - most már legalább nézhetjük is, ahogy nem épül.

Nesze nekünk magyar valóság(show)!

Tavasz

Szeretném hinni, hogy tavasz van - jó érzés tölt el, ahogy a meleg napfény felé fordítom az arcomat az ablakon keresztül. Ma reggel azzal a gondolattal ébredtem fel, hogy szeretnék festeni.

- Mit? - kérdezte T álmosan.

- Mindegy. Van temperám, ecsetem és papírom!

Itt elakadtam. A festésből persze nem lett semmi, ami jellemző. Mennék sétálni, biciklizni (ha tudnék és lenne bringám), leülnék valami kreatív kézműves tevékenységet folytatni; de most az is megteszi, hogy befeküdtem a kedvenc fotelembe, ölembe vettem a laptopot és miközben igyekszem olvasással és írással relaxálni, az arcomat a nap felé fordítom.

Innék egy teát, de nem teszem - az ugyanis a téli rituálém és eszembe sincs visszacsalogatni a hideget!

***

Megnéztem az előrejelzést: holnaptól hidegfront és akár havazás az ország több pontján. Éljen, itt a tavasz -_-"

Krimifalók Napja! II.

Ezen a szombaton rendezik meg a Krimifalók Napját, méghozzá másodszor. Bevallom, én ma reggel hallottam róla először, amikor megnéztem az üzeneteimet és a Kolónia hírlevelében értesültem erről a remek programnak tűnő kis eseményről.

Lesznek szakmai beszélgetések a kriminológiáról, érdekes vetítések, ezen felül lehet nyerni könyveket és társasjátékokat; lesz még poligráfos vizsgálat (aki bevállalja), ujjlenyomat levétel, kaloda, krimi kvíz, börtönmúzeumi kiállítás és még sok érdekes dolog!

Aki pedig túl van mindennek a kipróbálásán és megunta az előadásokat, az nekivághat Budapest utcáinak, hogy kinyomozzon egy igazi rejtélyt! Az első nyomot a Krimifalók Napján lehet megkapni egy bilincs kíséretében, úgyhogy tényleg érdemes benézni!

Helyszín: Odeon-Lloyd Mozi
Időpont: 2012. február 25 (szombat) 10:00-18:00 óráig.
14 év alatt ingyenes, korosabbnak 500 forint a belépő.

Linkelem a Kolóniás bemutatkozást, valamint a krimiestek.hu oldalát, ahol megtudhatjátok, hogy lehet egy kellemes vacsora mellett bűntényt kinyomozni!

http://www.konyvkolonia.hu/blog/KoloniaBlog/jon-a-krimifalok-napja


krimiestek.hu

Én mindenképpen ott leszek! :)

Drágámtól kaptam 20. hónapunkra. Kíváncsi vagyok, húsz év után mivel fog meglepni :D

20 (L)

20 <3

Búcsú

Az élet megy tovább, csak annak nem, akinek búcsút intettünk. Az emberek jönnek és mennek, és mindannyian tudjuk jól, hogy ez így megy, mégis annyira kétségbeesünk, amikor megtörténik. (...) Az életben az egyetlen bizonyosság a halál. Ez az egy biztos; az életnek ez az egy feltétele az, amivel kapcsolatban nem tévedhetünk; mégis, gyakran összetörünk tőle.


/Cecelia Ahern/

Funeral

A cím miatt nem kell semmi átvitt értelmes, lírai dologra gondolni. Pontosan arról szól ez a post, aminek tűnik. Temetésen voltam. Szombaton temettük a dédimamámat. 97 éves volt. Halála előtt két nappal még megkérdezte, mikor lesz május elseje - akkor töltötte volna a 98-at. Nagy céljai voltak; volt a faluban egy néni, aki decemberben már betöltötte a 98-at. Az én drága dédim abban reménykedett, hogy májusra a konkurencia bemondja az unalmast és végre ő lehet a közösség legidősebb tagja. Ez már nem adatott meg neki.

Hogy szép volt-e a temetés? Nem tudnám megmondani, hogy mi a mérőfoka egy temetés szépségének. Hideg volt, nagyon hideg. A ravatalozó járólapjaiból csak úgy sütött a hideg; szó szerint égette az ember lábujjait a fagy. Református lelkésznő temetett - erről talán majd egyszer máskor beszélek, más perspektívából.

Sokan voltak. Eleve nagy volt a család is; a dédi a következővel büszkélkedhetett: 3 gyerek, 5 unoka, 8 dédunoka és 3 ükunoka. Szép, nagy család. És milyen összetartó! *irónia rulz*

A dédinek érdekes élete lehetett: kimondani is sok, amennyit élt! 1914 május elsején született, háborús gyerek volt. Túlélte a második világháborút, 56-ot, megélte 89-et, 2000-et; 39 évig volt özvegy!

Az ember 39 év házasság után szokott jobb létre szenderülni; nem 39 év özvegység után. Dédipapó a 70-es években halt meg; akkor előre látóan vésték a sírkőre a következőt:

Faragó Zsigmondné
1914-19

Most majd lehet átvésetni.



Sokan jöttek a faluból; bennfentes öregnéniktől tudom, hogy több koszorú és virág volt a síron, mint egy fiatalnál. Ez aztán már nagy szó lehet.

Négy sírásó volt; Hádész Temetkezési Kft. feliratú dzsekijeikben BKV ellenőrnek néztek ki. Egyikük diplomás tanár - de a három gyereket valamiból el kell ugyebár tartani.

Hideg volt és sár; vasárnap délelőtt már otthon, kétszáz kilométernyi távolságban takarítottam meg a cipőmet. Valamit magammal vittem a temetésről - morbid gondolat?

Szokták mondani, hogy az esküvő és a temetés összehozza az embereket. Unokasógorom (igen, most találtam ki ezt a szót és szerintem be kellene vezetni) szerint a lakodalom sokkal jobb hely az összeruccanásra, hiszen legalább van zene is.

Várjuk ki a végét, mondtam.

A lelkésznő mellett állt végig egy rosszhangú, bajszos úriember. Vonyított, mint kutya a teliholdas éjszakán. "Bérénekes?" kérdeztem én anyámtól. "Presbiter" jött a válasz. Hát persze. Segítőszolga.
Nagy koszorút köttettünk csupa selyemből - élővirágot nem mertünk hozni, nehogy elfagyjon. Visszagondolva talán az volt az utolsó igazi téli nap idén. Ha jófej akarok lenni a jövőbeli gyászolóimmal, nyáron dobom fel a talpam. Áá, akkor meg meleg lesz, azért szidnak majd.

Nyitott koporsós temetés - a vidék szépsége? Kétlem. Nem akartam megnézni a dédit, de akaratom ellenére szemtanúja voltam, ahogy pénzt és zsoltárokat helyeznek mellé a koporsóba. A törtfehér selyem lepel furcsán simult a testre - végig az volt az érzésem, hogy szegény dédi mindjárt felül alatt és jól ránk ijeszt. Volt sírás bőven, ahogy illik; az már ugyebár fontos, mert a tornál majd jól ki lehet beszélni a többieket.

Személyesebb hangvételű dolgokról már nem ejtenék szót; úgyis csak annak érdekes, aki ismeri a szereplőket.

Még annyit a végére, hogy megfigyeltem: vidéken addig járnak az öregek temetésre (szinte menetrendszerűen), amíg rájuk nem kerül a sor.

Nagyanyámmal is megosztottam e bölcsességemet:

"Kislyányom, az élőknek kell eltemetniök a holtakat." - hajolt hozzám.

Logikusnak tűnik... hiába, a mama megint megmondta a frankót.

Kezdetek és végek

Vége lett a nonblogolós korszakomnak - ami egyben azt is jelenti, hogy elkezdődik a blogolós. Nem tudom, mennyire leszek rendszeres; az mindig a mondanivalómtól függ majd :)

Csapjunk is bele a lecsóba!