Tuesday 13 March 2012

Vendégjárás


Teljesen zombifikálva vagyok. Komolyan. Valahogy úgy festhetek, mint a képen; a körülöttem lévők látják, hogy bólogatok nagy elánnal mindenre, amit hallok - belülről meg nem győzöm magam összekapni és valahogy koncentrálni a figyelmemet. Olyan érzésem van, mintha túl sok apró dolgot akarnék egyszerre a két karomban tartani, azok meg minduntalan leesnének és begurulnának például az ágy alá; még ha meg is próbálnék utánuk nyúlni, jól meghúznám a térdem guggolás közben, aztán meg beverném a fejem az ágy merevítő keretébe.

Talán csak meddő próbálkozás ma úgy tenni, mintha élnék...

Valószínűleg már jelentkező tünetei is vannak hibernált állapotomnak, mert ma reggel a rendelésemből kihagyták a narancsdzsúszt a McDonaldsban. Ezt meg persze már csak az irodában vettem észre, amikor majd szomjan haltam és amúgy is egész oda vezető utamon arról ábrándoztam, milyen jól is fog esni a frissen facsart narancslé...!

Amúgy meg Cappy-s automatából adják, ahogy láttam - illetve, azt pont nem láttam, hogy nem adják -, szóval úgyis csalódtam volna benne :/

Egyébként nem tört ki a harmadik világháború, vagy ilyesmi. Csupán vendégek vannak nálunk. Nagymamám (anya felőli) és anya unokatestvére, F. Mama pihenni jött hozzánk, F pedig mindenféle kerti munkát fog végezni, meg segít nagy, nehéz dolgokat pakolni, rendbe teszi az udvart is.

Ezzel nem is lenne különösképpen baj. Én szeretem a vendégeket. Kifejezetten oda vagyok értük! Szeretem vendégül látni őket, körbevezetni őket a házon, körülugrálni és gondoskodni arról, hogy minden a kényelmük szerint legyen. Pláne azokkal a vendégekkel vagyok így, akiket legalább ismerek is.

Ehhez képest tegnap elautózgattunk apával 200 kilométert mamához, F igen csak elázva állított be - mondanom sem kell, hogy nem az esőtől. Nem szeretem az egy bizonyos szinten túl ittas embereket, úgyhogy kellően rossz benyomást tett rám az úr. Az hagyján, hogy hazafelé újabb 200 kilométer visszafelé; az semmiség. Igazán.

Még otthon sem gondoltam, hogy gond lenne. Vendégek körbevezetve, megvacsoráztatva, aztán elszállásolva; én átmentem anyához aludni, mivel apa dolgozott tegnap este; mama megkapta az én szobámat, F pedig a szobám mellett lévő vendégszobát.

Egész korán lefeküdt, szó se róla. Aztán felkelt pisilni. Visszafeküdt. Utána kiment a teraszra elszívni egy cigit. Visszafeküdt. Felkelt, lement a földszintre. Visszajött. Újra mosdó. Újra vissza a vendégszobába.

Nem akarok pökhendinek tűnni, se rosszindulatúnak, de egyszerűen alig tudtam elviselni, hogy egy idegen járkál a házunkban! Ráadásul mindig anyáék hálószobájába előtt térült-fordult; ahol én nagy nyugalommal akartam gépezni. Na, a nagy nyugalomból persze nem lett semmi :/

Már kilenc óra is elmúlt, amikor elkezdtem mérlegelni, hogy átmenjek-e Tomiékhoz aludni? Elvetettem. Szorongtam. Anya kezét markolászva aludtam el.

***

Szerencsére a hét többi éjszakáját már Drágámmal töltöm az ő vendégmentes házukban. Egyébként pedig lehet valami abban, hogy a gondolatnak teremtő ereje van: reggel a nagymamám a következő álmáról számolt be nekem:

Nevezetesen azt álmodta, hogy sírva másztam be mellé az ágyba aludni, hogy F leselkedik. Hajnalban felébredve keresett is, hogy hol vagyok - aztán megnyugtattuk egymást, hogy ez nem történhetett meg (vagy csak én sem emlékszem rá, hogy átmentem volna? xD).

Félreértés ne essék, a valóságban nem leskelődéssel vagy molesztálással kapcsolatos félelmeim voltak F-et érintve; egyszerűen rosszul voltam attól, hogy valaki járkál a házban, akihez semmiféle kötődésem nincs.

Gyanakszom, hogy mama álmát is a belőlem sugárzó negatív energia okozhatta.

Thursday 8 March 2012

Fagyi


Én persze nem ettem ilyet. A diétám alatt meg pláne nem. És nem is ízlett annyira. Azért szedtem csak kétszer. Becsszó!

Nők napja!






Idén is van Nőnap, hurrá! Nem tartom ünnepnek, így ünneplendőnek se, de reggel édesapám egy szál virággal ébresztett, a nagyfőnökömtől pedig egy gyönyörű kis cserepes orchideát kaptam :)

Drágám mondta, hogy boldog tudatlanságban élt mindaddig, amíg kedden fel nem világosítottam eme neves dátumról. Felvetette, hogy majd kapok hóvirágot; megőrült ez a fiú?! Hát többet kap érte jogerősen, mint emberölésért! :D

Amúgy én megszavaznám, hogy bevezessük a Férfinapot is. Komolyan, megérdemelnék :)

Szóval mi ki is kiáltottuk, hogy március 8 a páros napunk - bár kaptam virágot, megvettük T kedvenc banános-csokis jégkrém kombóját és nagy örömmel nekiestünk; hát így ünnepeltük mi a Nőnapot :)


Monday 5 March 2012

Still alive

Jöttem tudatni, hogy még életben vagyok, csak éppen nem találok alkalmat blogolni. Otthon nem vagyunk a nethelyzet magaslatán, az irodában mínusz 3 emberrel kevesebben operálunk - és amúgy állandóan Rothfuss-t olvasok.

Lesz majd róla beszámoló, csak jöjjön a napfény és ne legyek ennyire fáradt és nettelen :)

Ui: életemben először jelentkeztem kihívásra a Merin, mégpedig a Malfoy Kihívásra. Ötlet már van mindkét témára, úgyhogy már csak a kulcsosztást kell kivárni :)

Ui2: akartam képet berakni, de ahányszor megpróbálok megnézni egy képet, összeomlik a mozillám :/ Ötlet?