Még sosem...

Jó néhány szemesztert eltöltöttem már a magyar felsőoktatás rendszerében, de még sosem volt olyan vizsgám...

- amit ennyire élveztem volna
- amit ennyire kötetlenül lehetett lebonyolítani
- ahol egy jól fel tett kérdéssel garantálhattad magadnak a jobb jegyet
- ahol baklavát ettünk felelés után
- ahol azért kaptam ötöst, mert megríkattam a csoporttársamat
- ami után olyan ajánlatot kaptunk szakmai szempontból, amit vétek lenne visszautasítani
- ahol a tanárunk mindenkit megajándékozott egy aláírt példánnyal a könyvéből.

Haditudósítás, én így szeretlek <3

A Catrice rúzs esete

Beauty blogger sosem leszek, ez sajnos már bebizonyosodott, de ez még nem jelenti azt, hogy mint a legtöbb korombeli lány/nő, ne szeretnék én is drogériában vásárolni és alkalomadtán elcsábulni a tizenkettedik szemhéjpúder vagy a hatodik rúzs után. Mert hogy ezek kellenek és igazán életbevágó, hogy minél hamarabb és minél többet birtokoljunk belőlük. Na igen, üdv a fogyasztói társadalomban.

Ma reggel azzal a feltett szándékkal tértem be a Keleti pályaudvar közelében lévő Rossmannba, hogy felkutassak egy bizonyos Catrice rúzst, amit tegnap pillantottam meg egy általam követett blogon; gyönyörű bogyószín rúzsról van szó, ilyen sötét árnyalatom talán nincs is, pedig milyen jól menne a vörös hajamhoz és a világos bőrömhöz - méláztam tegnap este óta és alig tudtam kivárni, hogy megvirradjon; felkerekedtem (természetesen amúgy is jöttem volna dolgozni; a rúzsvásárlás lehetősége csupán izgalmas kis adalék lett volna a mai napomhoz), bezötykölődtem a Keletibe, aztán elindultam a már említett drogéria felé. Aki napi szinten jár-kel fővárosunkban már meg sem lepődik egy-egy hajléktalan, kéregető ember látványán; ha a tévében bemondják, hogy kiket milyen módon tudunk megsegíteni, már pötyögjük is a telefonszámokat, röppennek a 250 forintok és a négy számjegyű sms üzenetek. Mert segíteni jó. A hajléktalanokat pedig már rutinból nagy ívben kerüljük ki az aluljárókban és a tereken.

És velem is majdnem ez történt ma; de csak majdnem. Egy hajszálon múlt - de jó oldalra dőlt el a dolog. Ahogy a Rossmann felé baktattam, megláttam egy nem túl rendezett fizimiskájú urat a járdán álldogálni, lábánál pihent keverék kutyusa, a kutyuson piros baseball sapka. Pár forintot - mondta az ember az előtte elsiető tömegnek. Siettem én is, hiszen várt a rúzs; második pillantásra se méltattam, de ahogy elléptem mellette, rögtön elhatároztam, hogy amennyi aprópénz lesz a tárcámban, mindet neki adom. Vajon volt-e a földön előtte valami kis edény, ahová beledobhatom az aprót, nem tudtam. Nem mertem visszanézni. Kezébe mégsem nyomhatok már pénzt, nem igaz? Adok ötszáz forintot - határoztam el magam. De ötszáz forint mire elég, pláne egy kutyával? (Esetleg egy 10 ml-s essence körömlakkra; amit a már meglevő több mint 140 darab mellett nem éreztem éppen indokoltnak.)

Mikor beléptem az üzletbe, megkerestem a Catrice állványt; arra számítottam, hogy a rúzs kifutó termék lesz akciós áron - nem így volt, de még 1249,- Forintot sem sajnáltam volna rá kiadni. Elvégre volt pénzem, kétheti zsebpénz (az első ötjegyű szám, egyébként) lapult a pénztárcámban. Kipróbáltam a testert a csuklómon, nagyon tetszett a szín és az állag is - aztán visszatettem a kosaramból a rúzst az állványra. Arrébb mentem egy sorral, hogy körülnézzek, milyen árban kaphatók a kutyaeledelek. Levettem egy két kilós tápot és egy rúd kutyaszalámit, kértem hozzá egy szatyrot - gondoltam, valamiben haza is kell vinnie a bácsinak az eledelt (csak most, a sorokat írva jutott eszembe: vajon van-e neki egyáltalán olyan helye, hogy "haza"?) - fizettem, a visszajárót egy ezres kivételével eltettem és elindultam a buszmegálló felé.

Az úr ugyanott állt a kutyával, az emberek ugyanúgy egy pillantás nélkül továbbhaladtak. Megálltam előtte, átnyújtottam neki a szatyrot - ezt a kutyusnak, ezt pedig önnek - adtam oda a pénzt is. Könnyes lett a szeme. Vigyázzon magára - csak ennyit tudtam mondani, aztán elsiettem az érkező 7-s buszhoz. Felszálltam rá, és mire a Blahára értem, elsírtam magam. Nem csak azért, mert adni jó és megkönnyebbültem, hanem mert azt éreztem, valami olyan terhet is magamra vettem, amit eddig tudatosan vagy tudatalatt igyekeztem figyelmen kívül hagyni: rám szakadt annak a gondolatnak a terhe, hogy néha bizony mennyire nem tudjuk értékelni, hogy tető van a fejünk fölött; hogy van mit ennünk és ha fázunk, bekapcsoljuk a fűtést. Néha nem tudjuk megbecsülni azt a sok jót, ami velünk történik - mert természetesnek vesszük.

Nem azért írtam le ezt a kis történetet, hogy kérkedjek vele - mert az igazi szeretet nem kérkedik -, hanem azért, mert akár hiszik, akár nem, sokkal jobb érzés volt ezt a kétezer forintot segítségadásra költeni, mint egy Catrice rúzsra.

Hát, így nem lett nekem Catrice rúzsom.

Random babbling

Néha úgy érzem, jó lenne valamilyen platformon kiönteni a szívemet, megosztani a gondolataimat bizonyos dolgokkal kapcsolatban, vagy csak simán írogatni a magam szórakozására. Az már bebizonyosodott, hogy kommersz blogger nem leszek; amiről írnék, az lenne túl népszerű, follower csalogató téma - amihez meg ilyet kellene írni, késztetést nem érzek magamban a legcsekélyebb módon se. Szóval eltűnők és feltűnök, lelépek és fellépek, vagyok is meg nem is.

Mert én már csak így működök. 

Ismét tag

 

1) Kiről lettél elnevezve? Anyukámról. Ha tudod, hogy őt hogy hívják, nyert ügyed van. Ha fiú lettem volna, Ádám lettem volna.

2) Mikor sírtál utoljára? Körülbelül 2 hete, amikor a Life as we know it-ban ahhoz a jelenethez értem, amikor Messer bemegy a kórházba és meglátja Hollyt. Eleredtek a könnyeim. Másnap visszatekertem ehhez a részhez és ugyanez volt a reakcióm, szóval ez bármikor meg tud majd ríkatni.

3) Vannak gyerekeid? Nincsenek még.

4) Ha egy másik ember lennél, barátkoznál önmagaddal? Nagy esélyt látok rá, mert általában első blikkre jól kijövök akárkivel, úgyhogy valószínűleg magamat is lehengerelném

5) Gyakran vagy szarkasztikus? Volt már rá precedens és még lesz is; mondjuk úgy, hogy sejtszinten örököltem x)

6) Bunee-jumpingolnál? Hamarabb törne le a tíz körmöm, minthogy onnan engem lelökjenek :/ Nem szeretem a magas helyeket, úgyhogy ezt nem nekem találták ki.

7) Melyik a kedvenc gabonapelyhed? Az az igazság, hogy sosem szerettem a gabonapelyhet. Gyerekkoromban évente vetettem magamnak egy dobozzal, egyszer ettem belőle, aztán többet nem kértem. Viszont vannak azok a kis préselt dolgok, a Nesquiknek is van; na, abból a fahéjasat szeretem, a Cini-minist, vagy mit

 

8) Mi az első dolog, amit megnézel/feltűnik másokon? Egyértelműen a ruhájuk, mert azt látom a legnagyobb felületen. Utána jön a haj, nyáron pedig a tetoválásokat szúrom ki a legkönnyebben másokon.

9) Milyen színű a szemed? Világos zöld; nem bánnám, ha sötétebb lenne egy kicsit, mert a nagyon világos szemű emberek tekintete engem valahogy megijeszt…

10) Ijesztő filmek vagy happy end? Legyen ijesztő happy endes véggel; a főszereplő igenis élje túl a különböző megpróbáltatásokat! Eddig két filmnél fordult elő, hogy a főhősők kinyiffantak és hatalmas hiányérzetem maradt utánuk. Elvégre minek nézem végig a küszködésüket, ha kipurcannak? oO

11) Kedvenc illatok? Ezen most el kell gondolkoznom. Kedvenc illatom, amit a páromon érzek. De nem csak a parfümje vagy az arcszesze, hanem az Ő illat. Ezen kívül persze szeretem különböző növények vagy ételek illatát, de nem tudnék valamit most hirtelen rávágni erre a kérdésre.

12) Nyár vagy tél? Egyértelműen tél. Nem bírom és nem is szeretem a kánikulát; szívem szerint pedig Izlandra mennék még nyaralni is. Illetve szívesen élnék olyan helyen, ahol az év nagyrészében télies idő van.

13) Számítógép vagy tévé? Laptop – nem vagyok helyhez kötve A tévém 2011. májusában ment tönkre egy vihart követően; idén februárban végre hívtunk is egy szerelőt hozzá, aki életet lehelt belé XD

14) Mi volt a legtávolabbi hely, ahová eljutottál? Földrajzilag a legtávolabbi helyen Szicíliában jártam, illetve Reggio di Calabriában éltem; onnan a következő part már Afrika

15) Van valamilyen különleges képességed? Jó lenne, ha lenne, de nem tudok róla x)

16) Hol születtél? Szolnokon.

17) Milyen hobbijaid vannak? Olvasás, mivel hamarabb kezdtem könyvtárba járni, mint óvodába. Szeretek aludni is, mert ilyenkor tudatosan álmodok x) Régen szerettem fanfictiont írni vagy fordítani, meg gyöngyöt fűzni, de ezeket már csak ritkán űzöm.

18) Van háziállatod? Van, egy németjuhászom

19) Kedvenc filmek? Nálam az számít kedvencnek, ami állandóan rajta van a hdd-men és ötvenszer végig tudom nézni, pl: Alien quadrology, Deep Blue Sea, Jurassic Park, Stick it!, Meghívás egy gyilkos vacsorára.

20) Van testvéred? Egyke vagyok.

21) Mi leszel, ha nagy leszel? Azt először még meg is kell érni x) Amúgy már nagy vagyok és a munka világában kalandozva napról-napra változik, hogy minek szeretném hívni magam a jövőben; pszichológusnak, kommunikációs szakembernek vagy külföldre disszidált fiatalnak.

Love the way you are

 

Ma is csak péntek van, mint minden héten – de számunkra különleges péntek. 731 napot töltöttünk együtt. Eddig.

Ez pontosan 104 hét és 3 nap. Mindegyik emlékezetes volt valamiért. Különösebb meglepetés nem volt, elmentünk és ettünk egy finomat az egyik kedvenc helyünkön.

Az előző tagben két fontos dátumot jelöltem meg idén; az egyiken túl vagyunk, a másikat pedig egyáltalán nem várom. Bárcsak sosem jönne el…

 

ABC tag I.

 

Ma reggel ötkor keltem fel, aztán egész nap jöttem-mentem, úgyhogy a nap végére eléggé úrrá lett rajtam a dekoncentráltság. Most kitöltök egy-két ilyen kis taget, hogy kellőképpen kiürítsem a fejem lefekvés előtt, holnap meg megírom majd, ami a csőrömet böki x)

 

A) Age:

Ha valaki lejjebb teker körülbelül 3 bejegyzéssel, kikövetkeztetheti; vagy itt egy kis matek: a század, amelyikben élünk, plusz 1.

B) Best friend:

Volt.

C) Chore you hate:

Port törölni minden körülmények között, amíg az utolsó sóhaj el nem hagyja a számat – utálok :/

D) Dreamhouse:

Természetesen szeretnék magamnak egy kastélyt. Meg egy saját bejáratú világítornyot. De összeségében minden igényemet kielégíteni a mostani otthonom

E) Essential start of your day:

Lenyomom a vekkert – ezt sosem úszom meg :/ Aztán fürdőszoba meglátogatása, letámolygás a lépcsőn ellenőrizni, hogy milyen az idő odakint. Ez opcionális elhagyható télen, illetve amikor már bentről sejtem, hogy szörnyű idő van aznap odakint.

F) Favourite color:

Fekete, lila, sötétzöld.

G) Gold or silver:

Kizárólag ezüst, illetve ezek a most divatos vintage bronzosított ékszerek.

H) Height:

Meg vagyok vele elégedve; ez az, amin úgyse tudnék változtatni, ha akarnék se – a mindenféle horrorfilmbe illő műtéti megoldásokat és önkéntes csonttöréseket most hagyjuk :/

I) Instruments I play:

Zenetagozatos osztályba jártam, úgyhogy a furulya kötelező volt. Zongorázni a szüleim kedvéért kezdtem el tanulni; 7 év után jöttem rá, hogy nem vagyok istenadta tehetség, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy a kellő kitartás sem volt meg bennem…

J) Job title:

Egyetemista vagyok és leszek is még jó darabig, emellett pedig a kedves ügyfelek sirámait hallgatom heti 40 órában Partnerkapcsolati asszisztens megszólítás alatt x)

K) Kids:

Tinédzser korom óta egyetlen fiút akartam és a kedvenc fiúnevemre, Balázsra akartam keresztelni. Ezt egy évvel ezelőtt lenyúlták tőlem az unokatesómék, úgyhogy ugrott ez a verzió. A másik, hogy egy lányunk lesz, G. Lili. A gyerek még jó tíz évig csak gondolati szinten fog létezni, de a kiságyat már tavaly megvettük neki. Tudom, fura ez így XD

L) Life is incomplete with...

A családom nélkül. És a párom nélkül; de ő technikailag már beletartozik az első kategóriába is  

M) Music that you always listen to:

Leginkább rock és metál, de amúgy sok mindent meghallgatok és szeretek ezeken a stílusokon kívül. Nincsenek nagy igényeim; legyenek értelmesek a szövegek, ne valami zajdoboz szolgáltassa a “zenét”. Egy általam megítélt jó hanggal pedig máris nyert ügye van egy bandának. Mit értek jó hang alatt? Tessék meghallgatni a Shinedown, a Sonata Arctica, a Skillet vagy a Three Days Grace énekesét

N) Nickname:

lex. Csak így, kisbetűvel. És nem, abszolút nem a keresztnevemből adódik, tehát sok tévhittel ellentétben nem vagyok Alexandra.

O) Overnight hospital stays:

Azt hiszem, talán csak a mandulaműtétem miatt voltam éjszakára is kórházban. Akkor viszont műtét közben kitörték az egyik fogamat; amikor az altatás után pedig a padlóra hánytam, a nővérek anyámmal takaríttatták fel…

P) Phobias or fears:

Betegesen nincsenek félelmeim. Nem szeretek magas helyekre menni, mert nem érzem magam biztonságban. Nem kedvelem a pókokat. A kopogószellemből már kinőttem. Természetes vizekbe (tóba, folyóba, akár tengerbe) nem szívesen megyek bele; zavar, hogy más, állandó lakcímmel rendelkező élőlények is vannak ott rajtam kívül Azt hiszem, olyan lennék, mint Chief Brody a Jaws-ból; úgy élnék egy szigeten, hogy közben rettegek a víztől.

Q) Quote from a movie:

Hát, most elég nehéz olyasmire gondolnom, ami a kedvencem lenne vagy különösen nagy hatással lenne rám… majd még töröm rajta a buksim.

R) Reason to smile:

Valami mindig akad

S) Siblings:

Egyke vagyok.

T) Time you wake up:

Eléggé rapszodikus; az egyetlen biztos pont, hogy minden nap fel kell kelni x)

U) Underwear:

Van.

V) Very important date this year:

Idén is voltak szülinapok, lesz karácsony meg minden, de ezek minden évben vannak… valami kiemelkedő? Június 22: két évesek leszünk a drágámmal. Szeptember 1: a drágám Írországba költözik.

X) X-ray you've done:

Könyékről, fejről, csuklóról és bokáról biztosan voltak, a többi a feledés homályába veszett.

Y) Yummie food you made:

Sonkás-tejszínes penne. Még sosem maradt belőle, amit kidobásra kellett volna ítélni.

Z) Zoo animal:

Kettősség jellemez ez ügyben: nagyon szeretek állatkertbe járni, másrészt viszont sajnálom is őket. Mindegy, ne csináljunk belőle morális problémát. Kedvenceim a kígyók, egyszer egy gondozó kivett egyet a terráriumból, mikor beszédbe elegyedtünk és beletette a nyakamba ^^ A rájasimogatást sem hagyom ki soha, és minden nagyon szívesen megnézek, még a kürtőskalács-árust is.

Still alive

 

Amikor legutóbb rám tört a blogolhatnék, még azt terveztem, hogy rendszeres időközönként megírok majd egy postot… ebből persze nem lett semmi

Az a helyzet, hogy mostanában nem nagyon mozdulok ki érdemlegesen. Ha mennék valahova, tapasztalnék valamit, akkor lenne róla bejegyzés is. A hetem fénypontja, amikor csütörtökönként felkeredek és elmegyek a pszichológusomhoz.

Ha valaki megkérdezi tőlem, merre jártam a héten, megmondom az igazat; ekkor értetlen arccal rám néznek és kapok egy bóknak szánt valamit: jé, pedig nem is látszik rajtad!

Az emberen csak az látszik meg, amit kitereget magáról. Vagy amit kiír magából. Tapasztalat

Végülis nem terápiaszerűen látogatom a hölgyet; “csak” tanácsadásra járok. Tanácsokat ad az életemre és a jövőmre vonatkozóan. Alkalmanként hat ezer forintért nem is rossz jó tanácsokat kapni…